Ezek vártak rám a szünet első napjaiban. A meggy már a fagyasztóban kuksolt magozva, a málnát és a ribizlit le kellett szedni. Leszedtünk egy csomót szombaton, ráadásként még anyós is hozzánk vágott fél vödör ribizlit, amit ő szedett le.
Még aznap nekiálltam. Azzal kezdtem, mit én szedtem. Ahogy szedegettem le a fürtről, külön raktam a szép szemeket, hogy befőtt is lehessen belőle. Igen, emiatt lassabban ment, de a szép cseresznyeszemek lebegtek a szemem előtt, amik olyan szépen figyelgetnek a polcokon. Cukor és tartósítószer nélkül tettem el:
Jól megmosva 7 dl-es üvegekbe tettem, rázártam a tetejét (a nyomósat), és belerakosgattam őket a legnagyobb fazékba. Az üvegek nyakáig töltöttem vízzel, aztán ment is forralódni. Nem szabad elfelejteni, hogy az üvegek alá be kell tenni egy konyharuhát, különben eltörhetnek az üvegek. Forrástól számítva 20 percig rotyogtak a fedő alatt a lezárt üvegek, akkor kikapcsoltam alattuk a gázt, és reggelig kihűltek (ahogy itt mondanák: híveltek) a vízzel együtt.
Gyümölcsfüggő, hogy mennyi levet enged. A cseresznyének nem lett sok leve, a ribizlinek fele lé, fele bogyó. Viszont a ribizli nem esztétikus így eltéve. Remélem, legalább finom lesz majd télen :)
A saját ribizlijét anyóspajti mosás után megfőzte, aztán valami kézzel hajtós présen átkínlódta. Így elérte, hogy nem maradt benne a sok kis mag a lekvárban, de szerintem (és szerencsére a Zemberem szerint is) a magtalanítás utáni élvezet messze nincs arányban a vele fektetett munkával. Ezt úgy tudtuk összehasonlítani, hogy gyorsan csináltam egy próbafőzést másfél kiló gyümölcspépből. Nagyon fincsi lett a magos verzió is.
Így aztán lecsumáztam a ribizlit, ledzsadzsáztattam a géppel, és egy nagy edényre rátett nagy szűrőbe öntöttem a trutymót. Ami kicsepegett belőle, azt elneveztem szörpnek, és vízzel higítva isszuk -esetleg édesítve (megfigyeltem, minél hűvösebb van kint, annál több édesítőt használunk). Ami a szűrőn maradt, azt összekevertem a pürésített meggyel, és a szintén lételenített (szörptelenített) málnával.
Innentől kezdve nem nagy mutatvány, másfél kilónként egy Quittin, cukor, főz, üvegez, oszt annyi.
Még ami fontos, hogy a lezáráshoz új módszert eszeltem ki: Egy réteg fólia egy gumigyűrűvel, szalicil a tetejére, aztán még egy fólia az egészre, szintén 1 gumival lezárva. Erre azért van szükség, mert azt olvastam a neten valahol, hogy a fólia féláteresztő, ezért megromolhat a cucc, ha csak azzal van lezárva az üveg. No, megnézem én azt az egysejtűt, amelyik a szalicilrétegen keresztülrágja magát! Komolyan az meg is érdemli az üveg lekvárt :D :D Ja, és a szalicil ugye nem érintkezik az üveg tartalmával, úgyhogy minket nem károsít.
Végül egy apróság, csak úgy magamnak a bajszom alatt... Jobb azt a ribizlit mosni és szemezni, amit én szedtem le, mert én szépen, szűzhöz illő alapossággal törögettem le a fürtöket, így nem volt benne annyi szemét. Anyuka belemarkolt ahol pirosat látott, és húzta bele a vödörbe... emiatt amit ő szedett, dupla adag mósóvizet igényelt, és dupla meló volt lecsumázni...
Holnap megyek, és szedem a feketét is! :D
