Mini a kiskutyánk. Nem olyan kicsi, augusztusban 2 éves lesz a drága.
Kimentünk vele, mert lefekvés előtt az egész családnak el kell menni egy helyre, ő meg csak házon kívül tudja megoldani a dolgot. Amúgy is ideje volt kivinni, mert ideállt mellém, és azt mondta hogy nyüssz. Én ilyenkor tudom, hogy menni kell :) Most már indultunk volna, a nyüssz is elhangzott, rágyújtottunk, kimentünk.
Minike kapásból talált egy békát. Amíg a béka ugrált, addig a kutya ugrált mellette. Ha szerencsétlen béka nem ugrált, akkor kapott egy emberes pofont jobb manccsal, ebből rögtön tudta, hogy ugrálni kell tovább. Eleinte jókat derültünk az előadáson, utána már türelmetlenkedtünk, hisz hűvös az este... meg a békát is sajnáltam. Magunkhoz hívtuk a kutyát, elküldtük a füves terület felé, a béka megmenekült a végkimerültségtől. Majdnem hepiend, de csak majdnem.
Útban a füves rész felé ott ugrándozott a következő áldozat. Na, őt már nem hagytuk fárasztani, visszahívtuk a kutyát, küldtük pisilni. Ő ment békázni. Lassan két éve bizonygatjuk neki, hogy hiába minden, nem lesz belőle királyfi! Gondoltam, elkísérem a gyereket a vécére, és ha valahol ugrándozás terelné el a figyelmét, majd én a helyes irányba terelem. Oda is értünk szerencsésen a fű szélére. Minike jó kislány akart lenni, csodálatosan igazodott, és nem mozdult mellőlem egy lépést sem. Ült, mint a szobor. Gondoltam, megsimizem és elküldöm, hátha... de ahogy nyúltam feléje, ő megijedt, hanyatt vágta magát, és khm... lepisilte magát. Kb úgy, mint aki fölfelé köp, aztán alááll. :D Mondom a gyereknek: "Ejnye Mini, hát hova kell pisilni!?" Erre még jobban megijedt, és még többet pisilt magára. Csak a rend kedvéért: hosszú szőre van...
Végül megnyugtattuk, hogy nincs semmi baj, megfuttattuk, és a mozgásnak hála eszébe jutott, miért is vagyunk az utcán. Álleluja!
Tanulság: nincs :D :D :D :D
