Rengeteg kérdés merült fel az elmúlt két év során, mióta a kisvárosi 50 négyzetes lakásból kicuccoltunk. Néha észrevettem az utóbbi időben, hogy olyan dolgokra kell rákeresnem, olyasminek kell utánajárnom, amit már kinyomoztam régebben. Befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy össze kéne gyűjtenem az okosságokat -pl. ha jövőre is arra esek haza melóból, hogy a Zember meglepett egy raklap gyümölccsel a szomszédból, akkor ne azzal kezdjem, hogy órákon át a netet túrom a cukormentes, tartósítószermentes eltevési módszereket kutatva, hanem kapásból itt legyen, és akkor talán nem hajnalig tartanak majd a munkálatok... (és ez csak az egyik példa)

Tegnap, két év után először, meglátogatott itt az édesapám. Nagyon örültem, mert 800 km-t utazott a drága csak miattam :) Aztán ahogy mutogattam neki a stevia palántákat, a gyógynövényeimet a kertben, a száradó körömvirágcsokrokat az ablakban lógva, éreztem, hogy ez az a pillanat, mikor elkezdhetem. Írok.

Az oviban már csak egy hétig harcolunk, úgyhogy időm is lesz nemsokára.

Persze nem csak száraz észosztást tervezek ebbe a blogba, hanem a mindennapjaimat is szeretném beleírni: Mini, a kiskutyám megtanul egy új trükköt, kiakasztanak az ovisok, vagy olyan csodálatos dolog történik mint ma. (11-kor arra ébredtem, hogy az Istenlába belepakolt a mosogatógépbe, levest főzött, pörköltet és krumplit.)

Úgyhogy ennyi, most megyek elpusztítani a művét, jó étvágyat!